Hogyan lesz jó egy csapatépítő program?

Character Business 2013-11-25

Lehet egy csapatépítő tréning de-motiváló hatású? Elsülhet visszafelé egy méregdrága csapat összekovácsoló program? Mindenkire ugyanúgy hatnak a fejlődést célzó módszerek? Biztosan nem. A résztvevők személyiségének függvényében az eredmények szélsőségesen eltérőek is lehetnek. Egyik munkatársunk egekig lelkesül, másokat végleg elveszíthetünk.


 

Valahányszor döntés születik egy csapatépítő tréning szervezésével kapcsolatban, a résztvevők előzetes felkészítése kulcsfontosságú. Nem mindenki áll készen arra, hogy ilyen programokon konstruktívan vegyen részt. Sőt az esetek többségében, ezt csupán macerának, felesleges, pénzpazarló, stressz forrásnak tekintik az odacitált munkavállalók. Néhány elsődleges és több tucat másodlagos akadálya lehet a sikeres összekovácsoló programoknak. Nézznük néhány fontosabbat:

 

Az elsőszámú akadály a csapatépítésben természetesen az, ha a résztvevők figyelme túlságosan is rögzült saját személyes problémáikon. Amikor valamelyik munkavállalónk, személyes élete összeomlóban van, anyagi nehézségek nyomasztják, teljes létbizonytalanság veszi körül, hiába várjuk tőle, hogy lelkesedjen közösségi tevékenységekért. Figyelme problémáin, személyes életén, annak kilátástalanságán összpontosúl.  Ilyen helyzetben kissé morbid azt kérni tőle, hogy örömmel ugráljon liszteszsákban, vagy keresse a piros jelzéseket egy erdőben. Még nagyobb a kontraszt, ha az adott csapatépítő program, nyilvánvalóan vagyonokba került (pl. egy vitorlás hajón eltöltött hétvége). A nyomasztó terhek miatt képtelen lehet „magasztosabb” célokért küzdeni. Tréningprogramunk csak akkor lehet sikeres, ha a résztvevők valós nehézségeire kínál, valódi megoldásokat. 

 

Általános tévedés, hogy amennyiben valakit 1-2 napra „kikapcsolunk” problémás életéből, azzal jót teszünk neki. Az ilyen típusú figyelemelterelés, csupán akkor működik, ha hetekre el tudjuk szigetelni nehézségeitől, és akkor is szalmaláng életű lesz a pozitív hatás. Visszaérkezve a valóságba, napokon belül elhalványulnak az élmények. Ezt nevezzük „mézeshetek” effektusnak. Az első akadály tehát, amikor egy a fiziológiai szükségleteiért küzdő alkalmazottunkat próbáljuk a csapatszellem átélésére kényszeríteni. Az igazán hatékony tréning-programok soha nem csupán a "kikapcsolás" módszerére alapoznak. 

 

Egy másik fontos akadályt, a felgyülemlett sérelmek, demotivációs élmények okozzák. Akit sorozatosan, és következetesen becsaptak, kihasználtak (legalábbis ő így érezte), szintén nem lesz képes, mindentől elvonatkoztatva, együtt játszani a többiekkel. Hiába adunk neki színes papírlapokat, egy köteg hurkapálcikát, vagy akár céges egyen-pólót: „mi egy csapat vagyunk” felirattal. Ez nem ilyen egyszerű. Amennyiben a felgyülemlett sérelmek a menedzsment felől érkeztek, még nehezebben hihető el, hogy két nap alatt elfelejtődnek, vagy a tréning következtében véglegesen feloldódnak. Ehhez jóval több idő kell, ha egyáltalán lehetséges. Motivációs problémák esetében, csupán egy fokozott körültekintéssel kiválasztott, célirányos tréningprogram segíthet.

 

Szintén fontos akadálya a sikeres csapatépítésnek, amennyiben a résztvevők nem értik, mi, miért történik velük a program során. Mi értelme van annak, hogy két napon keresztül egy dalszöveget írunk? Mire jó festékpatronokkal lövöldözni egymást? Mi haszna lesz egy céges gokart versenynek? (Természetesen, azon kívül, hogy a résztvevők közül páran igazán jól érzik magukat.) A hatásos tréningek kulcseleme, hogy a résztvevők értik, mi történik velük.  

 

A megfelelő előzetes felkészítés e tekintetben is gyakran hiányos. Ha a célok világosak, a részvételi szándék is nagyobb. Ez ügyben a tréningcégek gyakran igazán titokzatosak. Elvégeztetik a feladatokat, de nem magyarázzák el azok céljait, értelmét, az azokban rejlő lehetőségeket. Ha így tesztek, sokat levonnak az adott programban rejlő lehetőségekből.

 

Amikor a csapatépítő tréningek hatásosságát,  a tréninget követő napokban, hetekben, hónapokban szeretnénk lemérni, kivétel nélkül mindig nagyon differenciált az eredmény. Egy tízfős társaságból 2-en még hónapokig lelkesednek, 4-en "jól érzeték magukat",  2-en kisebb, 2-en nagyobb mértékben demotiválódnak.  Ezek gyakran előforduló számarányok. Csak éppen a tréningek hosszabb távú hatásosságának vizsgálata rendre elmarad. Pedig nagyon tanulságos lenne. Az utógondozás kulcsfontosságú.

 

Természetesen kaphatunk más számarányokat is, de csak abban az esetben, ha az előzetes felkészítő munka szakmaisága is megfelelő volt. Mielőtt bárkit tréningre engednénk, alaposan meg kell vizsgálnunk személyiség profilját, nem kevésbé motivációs preferenciáit. A 72 alapvető személyiség tartomány, előre jelzi a lehetséges buktatókat. Tudatosan terveznünk kell a résztvevők körét, a várható csoportdinamikai folyamatokat. Semmit nem bízhatunk a véletlenre. 

 

Különben esélyünk van rá, hogy csupán demotivációs hatásokat vásárolunk méregdrágán.   


 




Regisztráljon, vagy lépjen be és szóljon hozzá!

Nem érkezett még hozzászólás ehhez a cikkhez.