Motiváció 2013? 2014?

Character Business 2014-01-06

A versenyszféra a kihívások, a munkavállalók többsége pedig az érzelmi alapú motivációk irányába tolódott el. A pénz, mint motivációs eszköz továbbra is zsákutca.


Így összegezhető a 2013-as év motivációs tendenciájáról szóló, nemrégiben elkészített kutatásunk.  A 16+6 alapvető motivációs tényezőt vizsgáló (reprezentatív) felmérés, néhány pontban látványos és biztató átrendeződést mutat a 2012-es – nem túl pozitív - eredményekhez képest. 



A versenyszféra keresi a kihívásokat


2013-ban látványosan megnőtt ( 4%-ról 17%-ra ugrott) azok száma, akik egy új (legalábbis a korábbi években nem jellemző) motivációs gellert kaptak.  A dinamikusan fejlődő üzletágak munkavállalói mostanában intellektuális, szakmai és gazdasági „kihívásokat” keresnek. Míg korábban – ennek a csoportnak - „státusz”, „karrier” vagy „tekintély” hajszolás volt a célja, mára inkább az alkotás lehetősége (a szakmai alapú kihívás) került a középpontba. Úgy tűnik, egyre többen akarnak fejlődni, érdekes,  izgalmas, kreativitást igénylő feladatok által. Ez a munkavállalói réteg, szerencsés helyzetének vagy éleslátásának köszönhetően már örömét leli a változásban, részt akar venni a jövő formálásában. Ebben pedig egy negatív, visszahúzó környezet sem szegi kedvét.  Életkor (22-54 év között) és végzettség tekintetében is sokkal többen tartoznak ebbe a csoportba, mint korábban. Olyan motivációs fordulat ez, amire már évek óta vártunk. 



Még kevés a kihívás


Egy új és meghatározó munkavállaló réteg (y generáció) bontakozik ki a szemünk láttára, miközben a régi beidegződések lassítják integrálódását.  A megkérdezett vezetők többsége egyenlőre nem tud mit kezdeni az innovatív és „kihívások” által motiválható munkavállalókkal. A válság következtében megtépázott vállalati szerkezetek nem biztosítanak kellő mennyiségű „kihívást”, sem szakmai, sem hierarchikus alapon.  Néhány vállalat kivételével, nincsenek meg a kreatív vezetési kultúra alapjai, nem fejlesztésekre, hanem operatív munkavégzésre van szükség. Jelentős szemlélet váltás kell, ha élni akarunk ezzel a hirtelen feltáruló lehetősséggel.  




A versenyszférán kívül az érzelmek dominálnak


A munkavállalók nagy többsége szintén jelentős – motivációs – változáson ment keresztül. A korábbi nagyon sokszínű motivációs igények közül 2013-ban kiemelkedett az „emocionális hatások” szerepe. A munkavállalók 54%-a többé-kevésbé ösztönözve érzi magát akkor, ha munkahelyén „személyiségként” kezelik. Néhány jó szó, emberi beszélgetés csodát tesz. Úgy tűnik, mintha a válság először szétzilálta, majd inkább össze kovácsolta volna a közösségeket. A munkavállalók 71%-a titkon (még ha nem is mutatja ki), nagyra értékeli a vezetők munkahely-megtartó erőfeszítéseit. 


Amennyiben ez így marad 2014-ben is,  az „emocionális hatások” általi motiváció technikáit (összesen 21 féle van ebből) újra kell tanulnia minden vezetőnek, hiszen belőlük (89%-ból) az elmúlt két évtized kiölte az empátia alapú vezetési módszerekbe vetett hitet.  



Továbbra sem megoldás a több pénz!


A  „több pénz” demotiváló erejéről, korábbi elemzéseinkben már sok szót ejtettünk. A válság hatására joggal várhattuk volna el, hogy munkavállalóink a nagyobb anyagi megbecsültség (és pénzügyi biztonságérzet) érdekében többet és jobban dolgoznak majd. Ez a fordulat azonban még várat magára. Pozitív jelenség azonban, hogy a kevesebb pénz – lévén, a legtöbb vállalat az elmúlt években a bér jellegű kiadások megnyirbálására kényszerült – nem okozott motiváció csökkenést. Összességében a béremelések és egyéb juttatások, még mindig nem ösztönzőek, a bércsökkentések viszont nem eredményeztek kiégett és elfásult munkavállalókat. A vezetők 74 %-a még mindig „pénzzel” próbál motiválni, bár 81%-uk már nem hisz benne.

 





Regisztráljon, vagy lépjen be és szóljon hozzá!

Nem érkezett még hozzászólás ehhez a cikkhez.