Merre nézünk, amikor hazudunk?

Character Business 2011-04-11

Közhiedelmű tévedés, hogy a hirtelen félrekapott tekintet egyértelműen jelzi, ha valaki rosszban sántikál. Persze, ahogyan a tévhiteknél az lenni szokott, ez is csak akkor igaz, ha másvalaki csinálja. Pedig akkor sem.


 

A társalgás egy fontos bizalmi eleme a szemkontaktus. Többek között árulkodik arról, hogy figyelünk, de arról is, hogy nincs takargatni valónk. Ugyanakkor ennek hirtelen megszakítása, a félrekapott tekintet, gyanút szokott ébreszteni.

 

Sok szülő használja például a „nézz a szemembe, ha velem beszélsz!” trükköt, amikor gyermekét őszinteségre akarja kényszeríteni. A gyermek ránéz, és gondolkozni, önmagát megvédeni sem tudja többé. Így aztán, azt is elismeri, amit el sem követett.

 

Amikor elkapjuk a tekintetünket, azt nem véletlenszerűen tesszük. Összesen 7 irányba szoktunk üveges szem-kalandozást folytatni. Jobbra fel-oldalra-le, balra fel-oldalra-le, és persze gyakran egyszerűen csak magunk elé.  A 7 irány különböző agyi folyamatainkról árulkodik. A jobbra fel kapott tekintet például azt jelzi, hogy éppen most képzelünk el valamit. Ha ugyanezt balra tesszük, akkor emlékeink között keresgélünk, és így tovább…

 

Mind a 7 figyelmi irányunk, agyunk egy más-más funkciójának aktivitásáról árulkodik. Mindez természetesen csak akkor igaz, ha közben tekintetünk üveges és láthatóan „befelé” figyelünk. Ha például egy felszálló repülőgépre nézünk, ami jobbra fel, távolodik tőlünk, akkor az „kifelé” figyelésnek minősül. Persze ha eközben meredten balra fel felejtjük a tekintetünket, épp a búcsúzás pillanatain merengünk. Jó esetben. Ha viszont balra le, bambulunk, akkor szomorúak is vagyunk (emocionális tartalmú emlékfelidézés). Pofon egyszerű. Na, ebből van hét változat.

 

 

A dolgot kicsit bonyolítja, hogy mindezt folyamatosan váltakozva tesszük, gyakran egy percen belül is „körbenézünk”, gondolataink csapongásainak függvényében. 

 

Hazudunk is közben? Ki tudja? Ha például egy emlékünkről mesélünk és jobbra fel tekingetünk, akkor valószínűleg igen. Hiszen a „találjuk ki valamit” nézés nem passzol a „hogy is volt?” kérdéshez.  Ezt az ellentmondást keresik az arcokon például rendőrnyomozók, amikor kihallgatnak egy gyanúsítottat. Ezek a megfigyelések viszont, csak a beszélgetés teljes kontextusában értelmezhetők. 

 

A lényeg az, hogy a hétfelé eltekintés nem az ördögtől való, hanem mind-mind árulkodik gondolatainkról, érzéseinkről, szándékainkról. 

 

Gyermekünk szemkontaktusra való kényszerítése pedig nem sokat segít a hazugság leleplezésében. Megakadályozzuk ugyan, hogy jobbra fel „ötleteljen”, de azt is, hogy „balra fel” visszaemlékezzen a történtekre. Így csak előre le fog bámulni, meghunyászkodóan.

 

Végezetül uraim, ha a hölgy jobbra lefelé kapja félre a tekintetét és közben hajtincsével babrál, jók az esélyeink. További részletek TESTBESZÉD tréningünkön. 


 


 




Regisztráljon, vagy lépjen be és szóljon hozzá!

admin | 2011-03-08
Az én kölköm rutinos, és eltakarja a szemét, amikor nem mond igazat :)