A kevés stressz öl

Character Business 2011-04-11

A túlzott nyugalom öl. Méghozzá gyorsan. Erre a megállapításra először a hetvenes évek elején jutott egy kutatóintézet az egyébként nagyon nyugodt Nebraskában. Azóta sokan alátámasztották, és egyszer sem cáfolták ezt a meglepő állítást.


 

 

 

A stressz kutatásra szakosodott biológusok már nagyon régóta hangsúlyozzák a problémák kondicionáló, illetve a problémamentes lét eltunyulást okozó hatását. Véleményük szerint minden élőlény számára nélkülözhetetlenek az időről időre előforduló krízishelyzetek, és a küzdelmes felülkerekedés azokon.  Egy labirintusban szekált kísérleti patkány például legtöbbször tovább él, mint az, akinek tálcán szervírozzák az élelmet. Ugyanígy az agyon öntözött és tápanyagozott szobanövények sem állják a versenyt az időnként szándékosan kiéheztetettekkel. Ezzel mi emberek is ugyanígy vagyunk. 

 

Ennek ellenére sokkal többen vágynak nyugalomra, mint kihívásokkal fűszerezett küzdelmes életre. De hogyan is működik a stressz? Mit is értünk a stressz fogalma alatt? 

 

Sokan, ha meghalljuk ezt a kifejezést, csak negatív érzéseket társítunk hozzá. Holott a stressz, túlélésünk egyik legfontosabb motorja. Amikor stressz hatás ér bennünket, szervezetünk egy problémamegoldó vész-üzemmódra kapcsol. Legtöbb élettani mutatónk megváltozik, készen állunk a megküzdésre.  Olyan üzemmód ez, ami kivételes képességekkel ruház fel. Tisztább érzékelés, felgyorsult gondolkozási képesség, lappangó tartalékaink aktivizálódása várható. Mindez csak azért, hogy több esélyünk legyen a túlélésre. Aki már egyszer kitakarított 2 perc alatt egy váratlan vendég betoppanásakor (nagymosással, három fogásos ebéd elkészítésével stb.…),  az tudja, hogy milyen rejtett képességek aktivizálódhatnak veszélyhelyzetekben.

 

 

 

 

Amikor elül a veszély, visszalassulnunk, lenyugszunk, élettani mutatóink ismét általános nyugvópontra érnek. Ezt a ciklust nevezik stressz hatásnak, majd azt követően regenerálódásnak. Bármilyen furcsán is hangzik elvileg mindez jelentősen javítja későbbi életesélyeinket. Tanulunk belőle, edződünk, ellenálló képességünk megnő. 

 

Kérdés csupán az, hogy ezt követően valóban tudunk-e regenerálódni? A stressz helyzetek nem tömörülnek-e össze egy állandó zaklatottsággá? Mert ha igen, akkor – regenerálódás híján – egy pusztító spirálban találjuk magunkat. A felpörgött állapot állandósulása felemészthet.

 

Ugyanígy az sem jó, ha egész életünk egy kihívások nélküli „regenerálódás”. Ha soha nincs küzdelem, immunrendszerünk leáll, izmaink elsorvadnak, agyunk eltunyul. Ez utóbbi jelenség ugyanúgy öl, mint a túlzott stressz. Gyorsan, észrevétlenül. 

 

Ezért fontos egyfajta egyensúlyi állapotot találnunk aktív és passzív életpillanataink között. Egy személyre szabott stressz coaching segíthet miszlikre cincálni túlzott nyugalmunkat, vagy az arról való ábrándozást.  

 

 

 




Regisztráljon, vagy lépjen be és szóljon hozzá!

Nem érkezett még hozzászólás ehhez a cikkhez.