Optimista, realista vagy pesszimista?

Character Business 2011-04-11

Immáron 4 évtizede készült az első nemzetközi felmérés a világ országainak derűlátási képességéről. Azóta néhány évente újabb és újabb méréseket végeznek. Biztosan abban bíznak, hogy javult a helyzet.


 

 

Ha leszámítjuk az egyes nemzeteket érő időszakos, drámai politikai, gazdasági, társadalmi természetű hatásokat, meglehetősen konstans optimizmus szinteket tapasztalhatunk. Vannak nemzetek, melyek akkor is magas boldogságszintet mutatnak, ha erre éppen semmi okuk sincs, és fordítva.  Olyanok is akadnak, ahol a borúlátás mindentől független alap képesség. Magyarország ez utóbbi kategóriába tartozik. 

 

A legutolsó, 2006-ban elvégzett felmérés szerint (140 országban, összesen 150 ezer megkérdezett) néhány afrikai ország optimizmus tekintetében világelső. Namíbia, Ruanda, Tanzánia csak néhány a kirívó példák közül. Nem gondolnánk, hogy az ott élők általános boldogságindexe, állva hagyja a legtöbb európai országot. Pedig így van. Az első országból 7 afrikai.

 

Ezt még megemésztjük valahogy, és meg is tudjuk magyarázni. De azt, hogy a legtöbb nehéz sorsú dél és közép amerikai ország kenterbe veri az „álmok” földjét, már nehéz megértenünk európai fejjel. Valóban optimistább a legtöbb mexikói, mint annak az országnak a jóléti polgárai, ahová átszökni próbálnak. Bizony. Majdnem másfélszer annyira. 

 

Ugyanilyen érdekes adat, hogy az európaiak "közepesen" voltak boldogok 2006-ban. Az olaszok jobban, a franciák, spanyolok igencsak, a németek, hollandok, angolok úgyahogy. Hazánk fej-fej mellett optimista például a dánokkal, írekkel, és néhány kelet európai országgal. Esszük nem esszük, statisztikailag bizonyított, hogy csak egy kicsit vagyunk szomorúbbak mint egy átlagos amerikai.   

 

Mi lehet ez a furcsaság? Rosszak a mérési módszerek? Vagy valóban boldogtalanná teszi az embereket az informális és jóléti társadalom? Jobb soha nem tudni, hogy mit veszíthetünk? Lehet, hogy csak egyszerűen a klímára és a vérmérsékletre utalnak az adatok?

 

Ki tudja? Az viszont biztos, hogy így járunk, ha csupán egy tulajdonság alapján végzünk méréseket. Arról nem is beszélve, hogy az optimizmus szintjeit vizsgáló értékskála tetején nem az optimizmus található. Az valahol középen van.  Lehet, hogy egyszerűen rossz helyre került a viszonyítási érték? Vagy pont az a baj, hogy nagyon is jó helyen van? 

 

 




 




Regisztráljon, vagy lépjen be és szóljon hozzá!

Nem érkezett még hozzászólás ehhez a cikkhez.